Régészeti leletek az őskortól a honfoglaláskorig

Heves Megye területéről

Heves megye területe földrajzilag igencsak változatos. Északon két hegység, a vulkanikus Mátra és a Bükk barlangokkal teli mészkőhegysége emelkedik a magasba, délen pedig lankás hegylábi, majd termékeny alföldi zónák terülnek el. Az alföld és a hegyvidék találkozása és főleg az itt északról délre futó folyóvölgyek kiváló adottságokat kínáltak az emberi megtelepedésre. Víz, termőföld, halak, vadak, nyersanyagok, nyílt legelők, erdősült hegyek, barlangi menedékek, mind egy helyen, egy szűk régióban álltak rendelkezésre. Nem véletlen tehát, hogy rendkívül gazdag régészeti hagyatékkal rendelkezünk, egészen a kezdetektől fogva.

 

 

 

A paleolitikum időszakából számos barlangi és nyílt színi telepet ismerünk és a holocénnel kezdődő átmeneti kőkorból is egyre gyarapodó régészeti anyaggal rendelkezünk. Az újkőkorban térségünkben is teret nyert a termelőgazdálkodás, ezt régészeti lelőhelyek és leletek sokasága igazolja. Gazdag rézkori kultúráink még dél és kelet felé kötődtek leginkább, a késői bronzkortól, az időszámításunk előtti második évezred közepétől viszont az „ex oriente lux” kizárólagos elve már nem érvényesült, a kapcsolatrendszerek kiegyensúlyozottabbakká váltak, és területünket egyre inkább nyugati hatások is érték. Vidékünkön ekkoriban kiemelkedően termelékeny és magas minőséget produkáló bronzműves központok működtek, amelyek inspirációikat már inkább nyugati példákból merítették. A történeti korszakokat térségünkben a vaskor vezeti be, a keleti szkíták és a nyugati kelták éppen a Kárpát-medencében találkoztak – régiónk gazdag leletanyaggal bír mindkét népcsoportot illetően. Időszámításunk kezdetén a Kárpát-medence ugyan a Római Birodalom befolyási övezetébe került, de megyénk területe még a Barbarikumhoz tartozott. A helyi őslakosságra korábban rátelepült szkíta, kelta és dák etnikus bázisra a dél-orosz sztyeppékről szarmaták vándoroltak. Az ezt követő fél évezredet népvándorlás korának nevezzük, és térségünkben valóban népvándorlás is zajlott. Újabb és újabb népek, köztük hunok, germánok, majd avarok foglalták el ezt a területet. Ez az időszak – ahogy kiállításunk is – a honfoglalás korával zárul. Az Árpád-kort és a középkor további helyi emlékeit már egy másik, nagyszabású helytörténeti kiállításunk mutatja be.

 

 

 

Szerkesztette: Domboróczki László

Grafikai tervező: Erdős Aranka

Sorozatszerkesztők: Bujdosné Pap Györgyi, H. Szilasi Ágota

 

A kiállítás és a vezető összeállításában közreműködtek: Balázs Péter, Benedek Attila, Benedekfy Ágnes, Csintalan András, Domboróczki László, Erdős Aranka, Farkas Csilla, Gucsi László, Gutay Mónika, Hrabák Zita, Herschman Tamás, Kerékgyártó Gyula, Kozma Károly, Lónyainé Nagy Éva, Marton Tímea, Molnár Ágnes, Nagy Helga, Rente Ferenc, Ritz Henrik, Révész Ferenc, Sikéné Kovács Melinda, Szántó Zsuzsanna, Szelesné Ács Csilla, Tanyi Sándor, Tóth Zoltán, Török Csaba, Varga Anna, Vágvölgyi Bence, Váradi Adél, Veresné Vendrei Katalin, Vincze Erika

 

Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma és Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata

 

 

Kiadó: Dobó István Vármúzeum, 3300 Eger, vár 1.

Felelős kiadó: Berecz Mátyás múzeumigazgató